Csúszda? Tetőtéri gyerekszoba?
avagy mi van a tükör túlsó oldalán?
A gyerekszobák tervezése kedves megbízás, ugyanakkor nem kis kihívás jól megoldani. A tetőtéri helyszín is a bonyisabb feladatok közé tartozik, ezért duplán örültem neki.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas, északi tájolású terasz. Már nincs, úgy beépítettük, mint a sicc.
Az ikrek, akikben tombol az egészséges energia, nem is sejtették, mi vár rájuk, hisz még csak kis totyisok voltak. A végén azt is elárulom, mit szóltak, amikor meglátták a mesebirodalmat 🙂
A tervezés egyik furcsasága a szoba közepén álló oszlop volt, ami a tetőgerendát
támasztotta alá, ezért nem nyúlhattunk hozzá. A ferde tetősík és a hosszúkás forma is behatárolta a lehetőségeket – látszólag. Bizonyos szempontból könnyebbséget jelentett, hogy nem itt van a kicsik közös hálószobája, így csak a „játszótér” funkcióra koncentrálhattam.
Engem a nehéznek tűnő feladatok kimondottan inspirálnak, felvillanyoznak, hogy vajon mit lehet belőlük kihozni, az ősz hajszálaimra meg ott a hajfesték (meg a MasterCard 🙂 ). Figyelembe kellett vennem a tervezés során, hogy a nagyméretű tetőteret pár év múlva kétfelé kell osztani, amikor a gyerekek iskolába mennek és külön szobára lesz igényük. Ezért úgy terveztem meg, hogy az elektromos csatlakozások eleve két külön szobához legyenek alkalmasak.
Nü, kész a terv egyik fele, ekkor jött a látványos rész.
A játékoknak és a ruháknak szekrények kellenek. Csináljunk a hátrányból előnyt: az oszlopot körbeépítettük bútorral, amit várnak álcáztunk, az egyik oldalon kialakított kuckó mellett még egy csúszda is elfért, így rossz idő esetén sem kell lemondani a kert nyújtotta mozgási lehetőségről.
A gyerekek előszeretettel firkálják össze az üres falakat, de itt nem estek kísértésbe, mert a rajzhoz külön asztalkánál van lehetőségük, a falakra meg egy ügyes dekorfestő csodavilágot pingált.
A szülők eredetileg kinéztek egy tüneményes gyerektapétát, csakhogy a ferde tetősík és a függőleges oldalfal miatt ugrott... nem lehetett összeilleszteni, nagyon béna lett volna. Meg átlagos. Viszont a tapi arra inspirálta a festőt, hogy a hangulatát és mintavilágát odavarázsolja.
A fali tükör is remek móka, nagyon trükkös, elsőre - mondhatni - láthatatlan. Na de nem a fiúknak! Előtte állva illegethették magukat, kedvükre bohóckodhattak. Az üveges mestert is megihlette a szoba kedves hangulata, ezért az üveg visszájára a dekorfestővel felvitette a mintát, utána foncsorozta be, így a festés nem sérül meg Így a tükör pedig festménnyé avanzsált, szinte észrevétlenül beleolvadva a berendezésbe.
A kicsik nyugodtan leülhettek a földre is, amire méretre készített, egyedi gyapjúszőnyegekkel borítottunk be. A függönyök szintén természetes anyagból készültek, napsárga színükkel kellemes hangulatot kölcsönöznek a szobának.
A mennyezetre kis kockalámpákat szereltünk, amik szinte észrevétlenül olvadnak az összképbe, nem akartuk, hogy tobzódó minták, gyerekes lámpák borítsanak mindent. Itt is igaz a mondás: „a kevesebb a több” – főleg azért, mert ez a „kevesebb” jobb.
Még valami: nem kell kétszer venni a lámpákat (amikor már ciki a dedós), nem kell kétszer fizetni a szerelésért.
Hogy tetszik a házikó, szekrények és a csúszda? Még saját trezorokat is kaptak a kincseiknek.
Amikor hazajöttek délután, a meglepetéstől először meg sem tudtak szólani, na de aztán bevetették magukat az élvezetekbe, izgalmában az egyikük megharapta a másikukat 😀 Azt sajnálom csak, h nem volt nálam kamera... kellett volna.
Egy ilyen környezet valódi gyerekparadicsom, kértem a szülőket, hogy fogadjanak örökbe, innen haza sem akar menni, aki belép 🙂